A jelenlegi szerzői jogi szabályozás nehezen boldogul a digitális sokszorozhatóság, fájlcsere és ingyenes webes elérés-letöltés jelenségeivel. Letölteni kizárólag saját felhasználásra szabad, továbbadni tilos. Az üres adathordozók árában, adó-jelleggel, gyakorlatilag látens jogsértőként bünteti az áttekinthetetlen helyzet valamennyi résztvevőjét a jogrend, míg egyes előadók, szerzők viszont indokolatlanul magas jogdíjan részesülnek (töredék elv). A 2001-ben indult a Creative Commons célja, hogy a tudás a jelenlegi merev szerzői jogi kereteken túllépő, hálózati felhasználásra szabott feltételekkel legyen megosztható az interneten. Kezdeményezője és teoretikusa Lawrence Lessing, a Stanford Jogi egyetem professzora.
A projekt lényege, hogy a szerzőknek olyan licenceket kínál fel, melyek segítségével szabályozhatják, deklarálhatják a közkinccsé kerülés szerzői jogi kereteit.
A licenszek a következő 4 feltétel valamelyikéből, vagy ezek kombinációjából állnak össze:
- A mű szabadon másolható, terjeszthető, de a szerző nevét, vagy nickjét kötelesek a terjesztők feltűntetni. (Attribution)
- A mű szabadon másolható, terjeszthető, előadható, de csak nem kereskedelmi célokra. (Non-commercial)
- Szabadon másolható, terjeszthető, előadható, de nem módosítható. (No Derivative Works)
- Szabadon módosítható és másolható, de a műnek, melybe beillesztik, ugyanolyan minőségű licenccel kell rendelkeznie, mint az eredetinek.
A szoftverek területén is hasonló a helyzet. A BSA (Business Software Alliance) fenyegető hangnemű kampányai kevés sikert érnek el a világ kevésbé módos területein. A megoldás itt is a szabályozott megosztás, a nem-anyagi szerzői jogok biztosítása, melyre jó példa az OpenSource (nyílt forráskódú), GPL (General Public Licence) terjesztési mód, mely operációs rendszertől (Linux) irodai programcsomagon át (OpenOffice) PhotoShoppal vetekedő grafikai programig (Gimp) számos alternatívát kínál a feltört programok használatával szemben.
A GPL főbb pontjai emlékeztethetnek a CreativeCommons licenszeire is: az anyagok továbbadhatók, akár pénzért is, de ezzel nem lehet korlátozni az ingyenes terjesztést, tehát a pénzért beszerzett programok ingyen továbbadhatók. A programmal együtt annak forráskódját is tovább kell adni. A programok módosíthatók, de a módosított változatnak – beleértve annak forráskódját is – szabadon terjeszthetőnek kell lennie.
A szoftverek közzétételének két hagyományos, ingyenes módja a freeware (ezek a programok szabadon terjeszthetők, használhatók, amennyiben a továbbadó továbbra sem kér anyagi juttatást a program továbbadásáért) és a shareware (ezeket a programokat a felhasználó szabadon használhatja, de vagy időkorláttal, vagy funkciókorlátozással - a teljes, vagy időkorlát nélküli programért fizetni kell.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése