Nem csak azért, mert már a könyökömön jön ki a sokadszorra olvasott nap vicce (ami nem mindig olyan humoros), és a Napi Bundy-n sem mindig kacagom könnyesre magam, de amikor ismerőseim hard core techno dalokat tesznek közszemlére, akkor érzem igazán, hogy biza’ el kéne az a dislike gomb. Hiszen ha a pozitív véleményünknek hangot adhatunk egy ’like’ személyében, akkor miért nem fejezhetjük ki egyöntetűen ennek ellentettjét is? Nem mondom, hogy álmatlanul forgok a dislike hiánya miatt, de tényleg, miért is nem található meg eme funkció a mindenható Facebookon? Ott ahol a legújabb parti élményektől kezdve a matek kettesig mindenki mindent megoszt mindenkivel. És mint mindenre erre is van kézenfekvő magyarázat.
Noha a Facebook lelkes használói már jó néhány éve szeretnék, ha lenne dislike, ám az FB vezetőinek nem nagyon akaródzik beadni a derekukat, illetve egy középutat választottak, amelynek aztán meglett az igen keserű gyümölcse. Egy Firefox kiegészítő hívatott betölteni a dislike hiányát, ám ezzel viszont szemfüles csalók éltek vissza, akik üzeneteket küldtek a mit sem sejtő felhasználóknak. Ezekben az üzenetekben azt tanácsolták, hogy töltsék le a hivatalos dislike gombot, de ahelyett, hogy végre legálisan nem tetszik-elhetett volna szegény facebook-ozó, egy kártékony alkalmazás települt a számítógépére, amely szabaddá tette az utat az adathalászok előtt. Ez aztán egy hatalmas dislike-ot érdemelne!
A dislike köré egy egész mozgalom szerveződött, még egy csoportot is létrehoztak, a lefelé mutató ujjacska érdekében, de „könyörgéseik nem hallgattattak meg”. Viszont a FaceMoc, a Firefox által megálmodott kiterjesztés fejlesztőjének meglátása szerint lényeges azt is szem előtt tartani, hogy a dislike egyáltalán nem az utálkozó egyének számára készült. Egy dislike többet érhet minden szónál, például ha a hírfolyamban azt vesszük észre, hogy a legjobb barátnőnk otthon fekszik neotcitránt kortyolgatva, vagy ha épp vizsgaidőszak közepén vagyunk és szembesülünk azzal, hogy nem csak nekünk nem sikerült az a fránya vizsga. És kicsit komolyabbra fordítva a szót, az elmúlt hetek kolontári, devecseri híreit, valamint a MAL-Zrt vezetőit is aligha illethetnénk a like gombbal.
A Facebook vezetői egyelőre a dislike nem létét a felhasználókba vetett bizalom hiányával magyarázzák. Úgy vélekednek, hogy a dislike-al egyúttal elszabadulna (ha nem is a pokol), de a cyber bullying biztosan, azaz az ismerősök könnyedebben eshetnének egymásnak, terrorizálhatnák egymást. Valóban, ziher, hogy lennének esetek, amikor ez az eszköz rosszul sülne el! De talán erre is lehetne valami megoldást találni, most lehet, hogy túlzásba esek, de akár meg lehetne alkotni, a Facebook sajátbejáratú etikai kódexét, és ebben akkor bátran lehetne szabályozni-csúnya, és nem magyar szóval élve- a dislájkolást is.
Ahogy Montecuccoli is mondotta volt a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz és nincs ezzel másként a Facebook se. Hiszen itt a cégek dollár milliárdokkal tömik a vezetők zsebeit, csak hogy az ő hirdetésük ott díszeleghessen oldalt, és mivel igen nagyszámú közönséghez (félmilliárd felhasználóhoz) jut el a reklám üzenete, tényleg nem apró pénzről van szó. Már egyetlen egy dislike gomb romba döntheti a jól felépített pozitív marketing stratégiát, a Facebooknak így egyáltalán nem fűződik érdeke ahhoz, hogy teljesüljön sok millió facebookozó vágya. Szóval lehetséges, hogy soha a mi, de talán a gyermekeink életében sem lesz dislike gomb. Na és? Oké, lehet, hogy vannak pillanatok, amikor nagyon szívesen megnyomnám, de annyi minden más van a dislike helyett. Vannak rég nem látott ismerősök, akik másik kontinensen élnek, vannak csodás képek Budapestről, és vannak klassz zenék is és megannyi más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése