A mobiltelefonokat szeptembertől kormányrendelettel tiltják ki a brit iskolákból. A News of the World brit lapban a napokban megjelent cikk szerint a brit iskolások 40 százaléka szenvedett már el "cyber-bullying" jellegű lelki terrort. Összefoglalóm alapjául az indexen megjelent írás szolgált.
Mi a manó az a cyber-bullying?
A magyar nyelvben még nem terjedt el elnevezés a szóösszetételre. A Netnyelvelő blog szerint legcélravezetőbb az 'internetes zaklatás' vagy 'internetes erőszakoskodás' kifejezés használata, bár még így is magyarázatra szorul a jelenség, pedig sajnos az utóbbi években egyre többször fordul elő Magyarországon is.
Tulajdonképpen cyber-bullyingről be-szélünk, ha valakik azért vernek meg (ennek külön elnevezése a: "Happy Slapping", későbbiekben még szerepel) vagy hoznak megalázó helyzetbe diáktársakat (vagy éppen tanárokat), hogy ezt mobiltelefonjaikkal lefilmezzék és a felvételt az interneten tegyék közre a szenvedő alany terrorizálására.
Paul Fawcett, egy áldozatokat segítő szervezet munkatársa szerint:
"a legborzasztóbb az egészben, hogy az elkövetőknek a boldogságot nem is maga a verés, az erőszak, hanem az esetek lefilmezése okozza. (…) A filmek készítése az egyetlen oka a támadásoknak és a fájdalom okozásának."
Így válik a telekommunikációs eszköz a lelki-terror fegyverévé. A kutatások szerint a brit diákok csaknem fele volt már áldozata ilyen jellegű zaklatásnak, ezért is volt kénytelen lépéseket tenni a brit szakminiszter az ügyben.
Elektronikus- vs. hagyományos "bullying"
Egy 2006-os kutatás szerint jelentős átfedés van a hagyományos és elektronikus zaklatás elkövetői és áldozatai között. A kiváltott hatás szempontjából azonban különbség mutatkozott, ugyanis elektronikus formája több kutató szerint érzelmileg még megterhelőbb, mint a hagyományos.
A régi típusú iskolai zaklatás véget ért a kicsöngetéssel, az iskola kapujában, de a cyber-bullying: csak itt kezdődik. A diákok ma szabadidejük jelentős részét töltik az interneten, közösségi oldalakon és a kibertér megfelelő játszótér az elektronikus zaklatásra. Bár a verekedések alkalmával a támadók vállalják arcukat, de az interneten folytatódó zaklatás többnyire anonim jellegű, nem tudhatjuk honnan jött a támadás. Az online világban (facebookon, egyéb közösségi oldalakon) lehetőség van rá, hogy még nagyobb közönség előtt szégyeníthessék meg áldozatukat, aki így a közösség kitaszítottjának érzi majd magát.
A brit kormány megoldása
Michael Gove oktatási miniszter által kidolgozott új szabályozás értelmében a következő tanévtől az iskolának jogában áll majd tanítás előtt begyűjteni a diákok mobiljait és az esetleges "becsempészett" készülékek tartalmát ellenőrizheti, szükség esetén törölheti róla a sértő tartalmakat. Bajorországban a mobiltelefonok kitiltása már a 2006-2007-es tanévben megtörtént.
Hazánkban...
Bár Magyarországon is olvashattunk már hasonló korlátozásokról, de az oktatási minisztérium itt nem is tervez a brithez hasonló szabályozást - az iskolák egyénileg oldják ezt meg a házirend bővítésével. Általános esetben a telefont maguknál tarthatják kikapcsolt állapotban a tanulók. Van, ahol az óra elején ki kell tenni egy asztalra a telefonokat, hogy a diákoknak ne vonhassa el a figyelmét óra közben, illetve ne használhassák puskázásra internet elérési lehetőségüket. De ahol külön szabályozás nincsen a mobiltelefonokra vonatkozóan, ott: az órán mobilozó renitensekkel szemben gyakorlatilag semmit sem tehetnek a pedagógusok, ki ugyanis nem küldhetik a gyereket az óráról, és a készüléket sem vehetik el.
2006-os cikk az első hírhedtebb magyarországi Happy Slapping ügyről: Kamerázott verés Debrecenben.
Áldozatok, jövő generációk és média
Világszerte az internetes- és tettleges zaklatás áldozatait külön szervezetek segítik, ilyenek például a: Victim Support, és a Bullying Online.
A külföldi szakemberek ezeddig a sajtót (és legelsősorban a televíziót!) tették felelőssé - az erőszakos műsorok miatt - a bullying és Happy Slapping rohamos terjedéséért. De belegondolva a szülők, a rendőrség és a mobilszolgáltatók felelőssége is felmerül, hiszen tartalomszűréssel megakadályozható lenne az erőszakos képek és videók terjedése.
A média és már közel húsz éve az internet is formálja a társadalmat. Kisiskolások által társaik megszégyenítéséről készített képsorok néha a guantanamoi vagy Abu Ghraib-i felvételeket idézik - igaz: kicsiben,... hiszen még ők is kicsik.
De hová fajulhat még a trend, amíg ők felnőnek?
Vajon van-e határ?!
források: index.hu; SG.hu; FN.hu; Mindennapi Pszichológia (2010/6)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése