A szociális típusú cenzúra alkalmazásával az állam a pornográfiára, a szerencsejátékokra terjeszti ki a harcot. Ezt tették az elmúlt hetekben az Amerikai Egyesült Államok következő hatóságai: az igazságügyi Minisztérium és a belbiztonsági szervezet (Departement of Homeland Security – DHS) nyomozóhivatala (Bevándorlási és Határvédelmi Hivatal – U.S. Immigration and Customs Enforcement, ICE). Ők olyan oldalakra koncentráltak, amik gyermekpornográfiával, vagy hamis áruk terjesztésével foglalkoznak.
A technikai háttér
Tulajdonképpen az akció során az internetes cenzúra két fő eszközét alkalmazták: a technikai blokkolást és a jogszabályra való hivatkozást. A technikai blokkolás jelentheti egyébként egy weboldal blokkolását (elérhetetlenné tételét). Ezt általában politikai céllal végzik el, vagyis az adott kormánynak nem tetsző oldalakat tiltják le. Törökországban például már több tízezer URL van tiltólistán. A blokkolás vonatkozhat IP-címekre, sőt tartományokra is. Ezt szokták szociális cenzúrához is alkalmazni. Jelen esetben az ICE domaineket korlátozott, méghozzá olyanokat, amikhez több ezer aldomain is tartozik. A felhasználókat a hatóság következő bannerére irányították át:
A jogszabályra való hivatkozás jelentheti azt is, hogy a honlap üzemeltetőjét felszólítják az inkriminált tartalmak eltávolítására; illetve azt, hogy razziákat, szerverlefoglalásokat tartanak. Jelen esetben annyiban van szó a jogszabályra hivatkozásról, hogy az ICE bírósági határozat birtokában hajtotta végre az intézkedéseket. És a bannerban is a jogszabályokra hivatkozik, hiszen a második bekezdés a következőket jelenti:
„A gyermekpornográfia reklámozása, megosztása, szállítása és birtoklása szövetségi bűncselekménynek minősül, amelyet első vétkezők esetében akár 30 év börtönnel, $250 000-os bírsággal, elkobzással és kártérítéssel jár.”
Negatív következmények
Azonban sokan gondolják úgy, hogy semmiféle cenzúra sem lenne megengedhető, mert könnyű túllépni a határt és olyanokat is elhallgattatni a jogos intézkedésekre hivatkozva, akik valójában ártatlanok. A jelen esetben sem figyelt a hatóság arra, hogy az eredetileg a gyermekpornó, illegális gyógyszer- és szoftverkereskedelem visszaszorítására kitalált megoldás másokat ne károsítson. Ugyanis kiderült, hogy a „Védjük meg gyermekeinket” elnevezésű akció során a tíz jogosan korlátozott domain mellett, véletlenül egy ingyenes DNS-szolgáltatóhoz tartozó 84 ezer weboldalt is büntetett, melyeknek semmi köze a fent említett bűncselekményekhez. Az érintett domaint (mooo.com) a FreeDNS működteti, és ehhez tartozik aldomainként a 84 ezer lezárt oldal: amennyiben ezekre kattintottak, szintén a fenti kép jelent meg.
Mit szóltak az érintettek?
A FreeDNS meglepett tulajdonosa február 12-én gyorsan kiadott egy közleményt, melyben leírta, hogy ők soha nem adtak teret illegális tevékenységeknek, és a szolgáltatás mihamarabbi visszaállítását ígérte. De a három napnál is tovább a helyén hagyott felirat az érintett, főként magánszemélyek és kisvállalkozások által fenntartott weboldalak tulajdonosainak nem csak kárt, de megszégyenítést is jelentett. A DHS egyelőre sem az esetről, sem az esetleges felelősségéről nem nyilatkozik. Míg az érintettek fel vannak háborodva. Az egyik operátor szerint például: „Egy teljes domain leállítása, vétlenek büntetése és az, hogy úgy érzi, nem kell a törvényes procedúrát betartani; majd a kialakuló helyzetben azt mondani, hogy nem érdekli egyszerűen nem helyes. Nem annyira, mint gyermekpornót terjeszteni, de attól még az.”
Ugyanakkor a domain elkobzás a valódi bűnözőket nem érinti túlzottan kellemetlenül. A legtöbb oldal ugyanis napokon belül új címen már újra elérhető volt.
Az akcióval kapcsolatban már csak egy kérdésem merül fel: valóban véletlen volt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése