inmargo.blogspot.com

Az iNapló IT szemléje - ELTE-LIS + iNapló - Fodor János

2011. május 28., szombat

Ne hagyjuk, hogy a szleng a mindennapi beszédünk része legyen


Egy újabb, számomra igen meglepő hírt olvastam, miszerint az OMG hivatalosan is szó lett. Idén márciusban az Oxford English Dictionary bejelentette, hogy bekerült a szótárba több online szleng is, mint például az OMG (oh my god), a LOL (laughing out loud) és a FYI (for your information).


A szótár más szleng szavai
A cikkből kiderül, hogy nem ezek az első szleng szavak, amik benne vannak a szótárban. Több az elektronikus kommunikációban és élő köznyelvben is elterjedt szó bekerült már a szótárba, mint például a TMI (too much information) és a BFF (best friends forever). Nem értek egyet ezzel, szerintem kifejezetten rossz ötlet ezeket a rövidítéseket hivatalosan is szóvá tenni, ugyanis ha ez megtörténik, akkor nincs megállás, és a végén mindannyian már csak szleng szavakat fogunk használni.

Nem kellenek a rövidítések
Remélhetőleg nálunk ez nem fog megtörténni és nem vezetik be a különböző sms és internetes szleng szavakat, hogy mostantól a valakit vagy valamit csak vkit és vmit-nek írjuk, vagy éppen a hogy helyett csak h-t írjunk. Tudom, hogy ezek a szavak azért lettek ilyen formában népszerűek a neten és az sms-ekben, mert gyorsabban lelehet írni őket és kevesebb karaktert is foglalnak, de ha engednék, hogy élőszóban, vagy esetleg írásban is használjuk ezeket, akkor elveszne a magyar nyelv szépsége. De ez igaz minden nyelvre, szerintem így az angol is elveszti a szépséget.

Jobb a szóösszemosás?
A cikkben azt is lehet olvasni, hogy nem csak szleng szavak kerültek be a szótárba, hanem már benne vannak különböző nem az online nyelvhez köthető szleng szavak is, mint például a muffin top (nadrág és a top között háj) és a wassup (mizujs). Ezzel se teljesen értek egyet, de ezek mégis csak szó összemosások, amik sokkal elterjedtebbek, hiszen nálunk is van olyan kifejezés, amit rég óta használunk, de tudjuk, hogy valójában ez a kifejezés 2 szónak az összemosásából jött létre. Szóval ez annyira nem vészes.

Ha így folytatjuk, akkor a végén már tényleg csak rövidítésekben és az online kommunikációban használatos szlenggel fogunk beszélni. Szóval vigyázzunk, mert érdemes megőrizni nyelvünk szépségét, hogy majd a gyerekeink és az unokáink is tudjanak szép hosszú körmondatokban beszélni.










2011. május 27., péntek

Az egér is madár?

Egy magyar hardver esélyei a világpiacon

Nem teljesen egyedülálló és már nem is a legújabb az a számítástechnikai találmány, amelyet Leonar3Do névre kereszteltek, s melynek segítségével három dimenzióban lehet rajzolni, formázni a levegőben. A fiatal magyar feltaláló, Rátai Dániel mégis megérdemli, hogy megjegyezzük a nevét. Az „egér” helyett „madárnak” nevezett hardvereszköz első terméksorozata elkészült Dunavarsányban.

„Egy 19 éves srác szívószálakból, karácsonyfaizzókból és kerítésdrótokból kezdett olyan számítástechnikai eszközt fejleszteni, ami már akkor, 2005-ben hat első díjat hozott neki a 21 éven aluli tudósok és feltalálók világdöntőjén, Arizonában” – olvashatunk az előzményekről a HVG-ben. Azóta persze sok minden történt a 3D-technológiában, és félő, hogy e késői megvalósulás már nem lehet igazán piacképes. (Sok neves magyar feltaláló járt úgy, hogy zseniális találmánya fölött – kellő anyagiak és támogatók hiányában – elrepült az idő, így az igazi elismerés másoknak jutott. Jedlik Ányos, Puskás Tivadar – hogy csak a legismertebbeket említsük.)
De nézzük a tényeket! Hogyan működik a Leonar3Do? A térbeli egeret, vagyis a „madarat” szárnyszerű kinövésekkel látták el a jobb fogás érdekében. Tartozik hozzá egy 3D-szemüveg, valamint egy speciális monitor, amely érzékeli a felhasználó által viselt szemüveg és a kezében lévő „madár” helyzetét. A felhasználó tekintete előtt, a monitorból kilépve háromdimenziós kép jelenik meg, amellyel rögtön interakcióba is léphet: megragadhatja, forgathatja, kedve szerint alakíthatja azt.



Eddig a 3D-s eszközökkel főleg a játékiparban próbálkoztak a gyártók, de a tapasztalat az, hogy nem arattak igazán nagy üzleti sikert. A magyar feltaláló viszont elsősorban az oktatásban lát nagy lehetőséget találmánya számára. Kétségtelen, hogy az elektronikus játékokon, mobiltelefonon nevelkedett fiatalok figyelmét egyre nehezebb lekötni a hagyományos tanítási módszerekkel, így a virtualitást segítő eszközök előbb-utóbb mindenképpen bevonulnak az iskolákba. Könnyű belátni, hogy ennek milyen előnyei lennének, főleg a természettudományos tárgyak esetében. „Elég ha csak a térgeometriára, az ábrázoló geometriára, fizikára, kémiára, biológiára gondolunk” – sorolja Rátai Dániel.
A kérdés az, hogy ki és mikor tud elérhető áron gyártani ilyeneket. A „Leó” próbadarabjai most 250 ezer forintba, kb. 800 euróba kerülnek. Természetesen külföldön is megpróbálják az értékesítését. A feltaláló és cégtulajdonos saját bevallása szerint napi 16 órát dolgozik a családi vállalkozásban. 80%-ban cégügyekkel foglalkozik, és csak a maradék jut fejlesztésre. Remélhetőleg hamarosan lesznek segítői, és megfordul ez az arány.

Források:

Rátai Dániel. A Leonar3Do feltalálója. hvg, 2011.04.02., 90. oldal
Leonar3Do: magyar találmány buktatókkal. hvg.hu/IT, 2010. február 04.
3DO Interactive Multiplayer. Wikipedia.org
Már kapható a Leonar3Do - A virtuális valóságé a jövő? Magyartól vedd a magyart!

2011. május 23., hétfő

E-bo.Ok olvasók és a MEKesedés

Többet adnak, mint amennyit kínálnak, s a többletet persze kifizettetik a gyanútlan vásárlóval. Ez a helyzet most Magyarországon, már ami – most konkrétan – az e-book olvasóknak hirdetett eszközöket illeti. Azonban, mielőtt hevesen spórolni, hitelt felvenni, vagy csupán költekezni kezdenénk, érdemes szétnézni a piacon. Nem csak az árak, de a minőség tekintetében is! S hogy a magyar kiadók, terjesztők miként igyekeznek felvenni a versenyt a fejlett országokkal? Talán megint a bot rossz végét fogják… Jobb megoldás híján, a legalitás ösvényén maradva, látogassuk gyakrabban a MEK-et!

Könyv vs. E-könyv!

Már egy ideje tudom, hogy miről szerettem volna az utolsó bejegyezésemet írni. Most jött el a megfelelő pillanat. Mit olvasnak az itthoniak? Vagyis jobb a kérdés úgy, hogy miből olvasnak?