Szinte mindenki hallott már a WikiLeaks-botrányról, mely egyre határozottabban gyűrűzik be a köztudatba és egyre több megválaszolatlan kérdést hagy maga után. Julian Assange ex-hacker, a WikiLeaks alapítója olyannyira komolyan veszi a szabad sajtó fogalmát, hogy számos ország titkosított dokumentumait megszerezte és az interneten közzé tette. A társadalom egyik fele ezért bitófán szeretné látni, arra hivatkoznak(főleg az egyes országok vezetői), hogy ezzel sok mindent tönkretehet. Mások Assange oldalán állnak és már elegük van a titkolózásból.
Assange felvette a kapcsolatot a világ három legnagyobb napilapjával. A New York Times, a Guardian és a Spiegel abban a privilégiumban részesült, hogy Assange felkínálta nekik a lehetőséget, hogy ők publikálják a WikiLeaks megszerzett dokumentumait. Ez persze nagy lehetőség, de egyben számos buktatót is rejt. David McCraw, a New York Times főjogásza és a vállalat egyik alelnöke nyilatkozott, a kiadásról és annak körülményeiről. A válasz természetesen igen volt, de ennek ellenére is óvatosan kellett eljárniuk. Mivel az USA titkosított dokumentumait készültek publikálni, nem tudhatták, milyen ellenállásba ütközhetnek az állam vezetőségétől, így tárgyalásokat kezdeményeztek a Fehér Házzal. Ahogy az országban az utolsó évtizedben háromszorosára nőtt a titkosított dokumentumok száma, úgy a kémkedés és információ-kiszivárogtatás büntetése is súlyosbodott, főleg az Obama-kormány óta. Meglepő módon a kormányzat belement a publikálásba és nem viselkedett fenyegetően, de óvatosságot kért, emberi életek veszélybe sodrása címen. A sokkal szigorúbb szabályok mellett, a brit Guardian-nak is sikerült elérnie a publikáció lehetőségét. Így a másik két neves napilap is a közzététel mellett döntött. Mindenesetre a médiának óvakodnia kell az állam reakcióitól és az esetleges rágalmazási perektől.
Emellett másik érdekes kérdés a felvirágzó bloggerek, civil újságírók ténykedése, mely betörhet a mainstream médiába, mégis képzetlen írók állnak a háttérben és így máris megkérdőjelezhetővé válik maga a blog. Ennek ellenére, egyre feljebb törnek. McCraw nekik is védelmet adna, ahogy a szivárogtatóknak, informátoroknak is a szabad sajtóra hivatkozva. Nyilatkozata szerint „Mi megcsináltuk azt, amit a Wikileaks nem tudott: perspektívába helyeztük a dokumentumokat, és felhívtuk rájuk az olvasók figyelmét.”
Mindenesetre az tény, hogy az állam nem örül annak, ami mostanság zajlik, viszont az emberek a túlzott titkolózásnak nem örülnek. Kérdések miriádjai vetülnek fel a társadalom gondolkodó tagjaiban. Hogyan tovább? Joga van-e az államnak titkolózni? Ezáltal Julian Assange-ot jogosan kiáltották ki közellenségnek?Meddig tudják tartani a kormányok az álarcukat? Mik derülnek még ki? Milyen szerepe lesz a későbbiekben a bloggereknek a témában? És milyen a médiának? Sok kérdés megválaszolatlanul hever még előttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése